All About School - The Complete Education Forum and Classifieds

Vasárnap délután volt, az a fajta lusta, semmittevő idő, amikor az ember már az ebéd utáni szundit is kitolta magából, és csak bámul a plafonra, mint aki vár valamire, de nem tudja, mire. A feleségem elment a nővéréhez, a gyerekek a nagymamánál voltak, én meg egyedül maradtam a lakásban, ami ilyenkor mindig sokkal nagyobb és üresebb, mint amilyennek lenni szokott. A rádióban valami régi sláger szólt, a szomszéd kutyája meg időnként felugatott, mintha ő is unatkozna. Nem vagyok az a típus, aki ilyenkor előveszi a vasalót vagy nekiáll a spájzot rendezni, szóval csak ültem a kanapén, és azon gondolkodtam, hogy vajon mihez kezdjek ezzel a pár órával, ami hirtelen az ölembe hullott. Az ember azt hinné, hogy a szabadidő mindig jó, pedig néha pont az a legnehezebb, amikor nem kell csinálni semmit. Aztán eszembe jutott, hogy a múlt héten a munkahelyen az egyik kollégám mesélt valamiről, ami akkor nem igazán érdekelt, de most hirtelen eszembe jutott. Valami olyasmit mondott, hogy néha szokott játszani az interneten, amikor épp nem tud mit kezdeni magával, és hogy milyen jó érzés kicsit kikapcsolni. Nem vagyok az a szerencsejátékos típus, sőt, régen kifejezetten kerültem az ilyesmit, mert féltem, hogy elveszítem a kontrollt. De most valahogy úgy éreztem, hogy miért is ne próbálnám ki, hiszen semmi rossz nem történhet, ha az ember ésszel játszik. Elővettem hát a laptopomat, és elkezdtem keresni, hogy hol lehetne ezt kipróbálni. Nem volt könnyű dolgom, mert sok helyen csak úgy lehetett játszani, ha az ember letöltött valamit, vagy regisztrált egy csomó adatot megadva. Aztán egy fórumon valaki azt írta, hogy érdemes megnézni a vavada alternative link oldalt, mert ott egyszerűen és gyorsan lehet játszani anélkül, hogy az ember elveszítené a józan eszét. Megnyitottam hát az oldalt, és ahogy megjelent a képernyőn, valami furcsa nyugalom töltött el. Az oldal nem volt tele ugráló reklámokkal, nem kellett kattintgatni mindenféle felugró ablakokra, egyszerűen csak ott voltak a játékok, szépen sorban, mint egy jól rendezett könyvespolcon. Elkezdtem böngészni közöttük, és hirtelen úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki egy új játszótérre tévedt, és nem tudja, melyik csúszdát próbálja ki először. Végül egy egyszerű nyerőgépre esett a választásom, mert az mindig is tetszett, hogy milyen színes és pörgős tud lenni. Beállítottam egy kisebb tétet, mert nem akartam egyből nagyot kockáztatni, hiszen csak el akartam ütni az időt. Az első pörgetés nem hozott semmit, a második sem, és már kezdtem azt hinni, hogy ez az egész csak arra jó, hogy még jobban elmenjen a kedvem a vasárnap délutántól. Aztán a harmadik körben valami megváltozott. Egyszer csak megjelent három azonos szimbólum, és a képernyőn felvillant egy összeg, ami ugyan nem volt hatalmas, de épp elég volt ahhoz, hogy érezzem: a szerencse ma velem van. Ahogy telt az idő, egyre jobban belemerültem a játékba, és szinte elfelejtettem, hogy hol vagyok. A szomszéd kutyája már nem is ugatott, a rádió is elhallgatott, és csak a laptop képernyője világított a szobában. Nem siettem, nem is akartam. Élveztem azt a fajta nyugodt koncentrációt, amit ritkán élek meg a mindennapokban. Aztán jött egy pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálok egy másik játékot is, mert kíváncsi voltam, milyen érzés a blackjack. Nem vagyok nagy kártyás, de valamiért most úgy éreztem, hogy meg kell próbálnom. Beültem hát a virtuális asztalhoz, és figyeltem, ahogy az osztó osztja a lapokat. A szívem kicsit gyorsabban vert, mint általában, de ez a fajta izgalom kellemes volt, nem ijesztő. Amikor az utolsó lapot is megkaptam, és láttam, hogy nyertem, akkorát nevettem, hogy szinte megijedtem a saját hangomtól. Úgy éreztem, mintha egy régi barátommal osztottam volna meg egy titkot, és most együtt ünnepelnénk. A délután lassan estébe fordult, és én még mindig ott ültem, de már nem a nyerés hajszolása miatt, hanem mert egyszerűen jó volt játszani. Az oldal, a vavada alternative link, olyan érzést nyújtott, mintha egy kis sziget lenne a zajos világban, ahol csak én és a játék létezünk. Nem kellett magyarázkodnom senkinek, nem kellett sietnem sehova, csak játszottam, és közben úgy éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Nem azért, mert nyertem, hanem mert rájöttem, hogy néha a legváratlanabb helyeken találjuk meg azt a kis szikrát, ami újra feltölti az embert. Amikor végül úgy döntöttem, hogy befejezem, és lecsuktam a laptopot, hirtelen csend lett. A szobában csak a hűtő zümmögése hallatszott, és én csak ültem ott, és éreztem, hogy valami jó történt velem. Amikor a feleségem hazaért, és megkérdezte, hogy mi újság, csak annyit mondtam, hogy volt egy jó délutánom. Nem meséltem el részletesen, mert úgy éreztem, hogy ez az élmény egy kicsit az enyém marad. De magamban tudom, hogy ez a délután nemcsak a nyerésről szólt, hanem arról is, hogy mertem kicsit kilépni a komfortzónámból, és hagytam, hogy a véletlen vezessen. Lehet, hogy soha többé nem nyerek semmit, de az az érzés, amikor este mosolyogva hajtottam álomra a fejem, már önmagában megérte. Másnap reggel, amikor felébredtem, először azt hittem, csak álmodtam az egészet, de a telefonomon ott volt a visszaigazolás: tényleg nyertem. Nem lettem milliomos, de az az összeg pont elég volt ahhoz, hogy vegyünk egy új mosógépet, amire már régóta vágytunk. Azóta is eszembe jut néha az a vasárnap délután, és mindig elmosolyodom rajta. Nem azért, mert nyertem, hanem mert emlékeztetett arra, hogy az élet tele van apró csodákkal, amiket csak észre kell venni. És ha valaki kérdezné, hogy megcsinálnám-e újra, habozás nélkül mondanám: persze, hiszen az életben nem csak a nagy dobások számítanak, hanem azok a kis pillanatok is, amikor úgy érzed, hogy tényleg jó helyen vagy.